Játssz ezzel a feszült, kétórás horrorkal: kötélkampóval ereszkedve a pokolba

Az Idols of Ash elsőre egy újabb alacsony poli első személyű horrorjának tűnik, de valójában inkább egy mászós játékot játszik. Egy névtelen főhőssel találkozom a feneketlen gödör peremén, és az a feladatom, hogy eljussak az aljáig. Eleinte úgy zuhanok peremről peremre, mint bármely első személyű játékban — gondolj egy kútba vagy egy óriási fa belsejébe —, de a játék gyakran idézi a FromSoft visszatérő Miyazaki-motívumát, azt a gondos zuhanást egy végtelenül táguló szakadékba, amely minél mélyebbre jutsz, annál szélesebb lesz. A hangulat melankolikus homály, míg hirtelen bőr alá kúszó rettegésbe csap át. A központi mechanika a kötélkampó: akassz oda, ahol állsz, hogy a kötél végső hosszáig ereszkedj, vagy zuhanás közben engedd el magad és kapaszkodj fel egy felületre. Lengeni is tudsz, hogy lendületet gyűjts hosszú ugrásokhoz. Lassan sajátítottam el; a mozgás annál kifejezőbb lesz, minél többször használod. Aztán felülről megjelent egy hatalmas százlábú és kettétört — game over.